Probléma

Sziasztok, drágák! 
Új nekem ez a köszöntéses dolog, de szeretném megköszönni a hat feliratkozót itt, és most :)
Remélem tetszeni fog az új fejezet, elég sokat dolgoztam vele, de most egy másik történet is kezdi magát belevésni a fejembe. Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!

Teljesen magam alatt voltam, nem tudtam mi történik most. El kell mondanom. El kell mondanom. Igen, el kell. Nem hazudhatok, azzal Roxy előkerülését gátolom meg. A nagy elmélkedésemből Mr. Morrison zökkentett ki.
- Kim,  rosszul vagy? Elég Sápadtnak tűnsz. - mondta lassan, mély érdes hangján.
- Nem köszönöm, csak egy kicsit megszédültem - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor kezdenénk is - tapsolt kettőt - Vincent Doyle Morrison vagyok, Calebbel és Evelynnel a héten érkeztünk meg Londonba. Ezelőtt egy kicsit Kanadában, Amerikában, de nagyrészt Spanyolországban éltünk, szóval ez a terep még nekem is új, bár Caleb körülbelül fél éve már volt itt a barátainál, de ez részletkérdés. Viszont most ne rólam beszéljünk, hanem Roxanne-ról! Szeretnék minél pontosabb leírást kérni róla. Hol nyaralt, kik a barátai, voltak-e konfliktusai, mi a beceneve, mennyit lógott facebookon, járt-e edzésre, minden apró dolog fontos lehet. Nagyjából egy órán keresztül csak róla beszéltünk. Istenem, ha itt lenne, mennyire élvezné, hogy csak róla beszéltünk ennyi ideig. És igen, a "hang" ellenére is mondtam az üzeneteket.

A kihallgatás végeztével felkaptam a cuccom, teljesen véletlenül  oldalba löktem Baromarcot. Szóval egyenesen az edzőterembe rohantam, felmutattam a bérletem, bár ez teljesen felesleges volt, mert itt már mindenki ismer, törzstag vagyok. Jelenleg csak a kondimat edzem, mert papíron hülye vagyok, meg veszélyes is. Nagy álmom, hogy boxedzésekre járhassak, de ez az előbbiek miatt ugye nem tehetem. Átöltöztem, majd szoros copfba fogtam a hajam.Lazán és nyugodtan sétáltam be a helyiségbe. Felléptem elsőként a futópadra, és átadtam magam az edzés örömének. Nem is koncentráltam másra, majd meglepődve vettem észre, hogy milyen könnyen megy a futás, pedig az az én gyenge pontom. Kettővel magasabb fokozatra kapcsoltam, és úgy küszködtem tovább. Ez más embernek már majdhogynem sprint. Mániákus lennék? Hmm, van benne valami. A futást végeztével a kulacsomhoz léptem, és ittam pár kortyot, ami alatt körbe néztem. Sötétkék falak, fekete gépek, viszonylag kicsi terem, de annál jobb minőségű, és hál'istennek, nincsenek sokan. Mióta hivatalosan is pszichopata lettem, csak az edzés kapcsol ki. El sem tudnám képzelni enélkül már az életem,  Valószínűleg sehogy se bírnám már ki az edzés nélkül a mindennapokat. Az emberek nem is tudják, mi munka van az izmaim mögött. Ők csak az öltözőben látják, hogy van pár kocka a hasamon, azt nem, amikor hányásig, vagy ájulásig edzek. Sokan kérdezik, hogy akkor miért csinálom? Mert engem ez nyugtat meg, ez kapcsol ki, és itt vagyok önmagam. Megint sokat gondolkodtam, nem való ez nekem. A húzódzkodó rúdhoz léptem, majd egyhuzamban csináltam harmincat, és kisebb nagyobb szünetekkel még négyszer megismételtem ezt, majd az összes eszközön végigmentem, ami a kondimhoz kell. Áhítattal végigsimítottam a csodás, fekete boxzsákon, majd hirtelen izomból püfölni, rúgni kezdtem, ahol csak értem. Különböző technikákkal, jaj, úgy imádom ezt csinálni. Szinte minden álmom, hogy box edzésekre járhassak, edzővel, edzőtársakkal, úgy igaziból. Nagyjából nyolc óra tájékán hazaballagtam, és megírtam a másnapi házik nagy részét és kiültem az erkélyemre. Szívtam pár mély levegőt, és végiggondoltam a mai napomat, ami nem volt könnyű, mit ne mondjak. Alapesetben a napjaim átlagosan szarok, de jön az edzés, és bearanyoz mindent. Ma viszont az egyetlen szavam a hűha. Hűha. Hűha. Szóval lett padtársam, akit első találkozásunk alkalmával összeismertettem a csodásra csiszolt jobb horgommal. Voltam Sabrinánál, ami mindig kikapcsol. Kihallgattak Roxy-ügyileg és megint hallottam A hangot, és közel sem nyugtatott meg. Viszont ma sokkal jobban ment a futás, és a bennem felgyülemlő sok idegesség miatt jóval nagyobb erővel ment a box is. De bezárták a termet, mielőtt végeztem volna a felülésekkel, ami miatt kicsit csalódott voltam. Miután elég friss levegőt szívtam magamba, besétáltam, és becsuktam magam mögött az ajtót. Ránéztem a telómra, és észrevettem, hogy villog, tehát új értesítésem érkezett. Odasétáltam elé, és megnéztem, hogy mi történt abban a négy és fél percben, amíg nem néztem meg azt. Caleb Morrison üzenetet küldött. Jó, ez nem érdekes, gondoltam, és már dobtam volna az ágyamra, de egy kósza gondolat megállított. Mi van ha fontos? Megnyitottam, és elolvastam az üzenetet. És hiába a király edzés, ez a mondat rendesen odabaszott  az egész napomnak. Miért? Mi a szart tettem én, hogy odafent mindenki ennyire rühell engem.

" Mindenképp hívj fel, ha ezt elolvasod, ugyanis van egy nem kis probléma a barátnőddel. "