- Ó, bazki! - kiáltottam el magam. Szerencsére nem volt itthon senki, aki hallhatta volna. Rekordtempóban zuhanyoztam, kiválasztottam az outfitem, ami egy fekete trikóból, sötétszürke szoknyából, és a kedvenc táska+cipő, természetesen fekete kombómból állt. Még a sminkemmel is kész voltam, alig négy perc alatt.
- Hah, 27 perc, ez nem semmi, Kim! - gondoltam magabiztos, sötétvörös mosollyal az arcomon.
Kilépek az ajtón, és látom, hogy a bátyám a logikai-programozó-kocka-izé táborba menet akkora kupit hagyott, amit nem szokott. Alapból is rendetlen, de nem ennyire. Majd két hét múlva, ha hazajön összepakol. Hátranéztem, és barátnőm szürke kocsija épp akkor kanyarodott az utcánkba. Ő egy évfolyammal felettünk jár, de pelenkás korunk óta nagyon jóban vagyunk. Kifutottam a kapu elé, és integettem a kocsiban ülő lányoknak.
- Hali! - köszöntött Roxy a kormány mögül. Lila-rózsaszín-fehér szerelésben, begöndörített hajjal pompázott aznap.
- Szia, Kim - mondta egyszerre Megan és Anne a hátsó ülésről. Ők természetesen egyforma ruhát viselnek, de nem ez kötötte le a figyelmem, mert mindig megborzongok, amikor az ikrek egyszerre beszélnek. Ezt hogy a fenébe csinálják. Telepatikusan számolnak, hogy " 3, 2, 1, Szia Kim" vagy mi? Na mindegy.
- Hellóka - szálltam be az anyósülésre.
- Starbuck vagy Meki? - kérdezte Roxy
- Starbuck - vágták rá Meganék.
- Starbuck - válaszoltam én is.
A rádióhoz nyúltam, majd bekapcsoltam a rockrádiót, ahol egy Papa Roach szám ment, amit természetesen imádok. Azt tudni kell, hogy szőke hajú barátnőimmel nem egyezik az ízlésem. Először is: Mindhárman szőkék (erre gondolom a "szőke hajú" jelzőből senki nem jött rá), nekem teljesen fekete, lapockáig érő szögegyenes hajam van, de tervezek sötétvörös melírtincseket tetetni bele, Másodszor: én rockot hallgatok, Roxy szerelmes lassú dalokat, Anne és Megan pedig Justin Biebert. Őszinte részvétem az agysejtjeiknek. Hogy nem lett öngyilkos az összes?
- A-a -hangzott a válasz Megantól
- Felejtős - szólt Anne
- Kimberly Cox, leszel szíves az én autómban kikapcsolni a hörgést! - Szált be Roxy is.
Eddig tartott az örömöm. Ezután valami nyálas elmebeteget hallgattunk arról nyivákolni, hogy elhagyta a pasija, pedig ő szereti. A pláza amúgy nagyon közel volt, közel tíz perc hallásgyilkoló utazás után meg is érkeztünk. A parkolóban hosszas helykeresés után végre találtunk egy helyet.
- Jól van, parkolok, most mindenki elkussol! - szólt legidősebb barátnőm. Néma csöndben vártuk mindannyian, hogy a szőkeség végrehajtsa a műveletet.
Alig fél perc múlva kiléptem a poros földre. Hangosan becsaptam a csillogásig mosott szürke jármű ajtaját, ami miatt a tulajdonosa igencsak szúrós tekintetekkel meredt rám. A nagy parkolóban hatalmas volt a zsivaj, úgyhogy azt, hogy megértsük egymás beszédét, egy ideig hanygolnunk kellett. A lányokkal a bejárat felé igyekeztünk. A plázába érve megcsapott az utánozhatatlan emberbűz. Na, én ezért nem szeretek shoppingolni. A Starbuckba érve leadtuk a rendelést. Mindannyian a szokásosat rendeltük, a hölgy pedig kedvesen mosolyogva felírta a kéréseinket
- Egy csokis capuccinot kérek Roxy névre
- Egy jegeskávét kérek szépen, Kim vagyok.
- Két csokis latte lesz, egy Anne-nak, egy pedig Megannak.
- Tehát mindannyian a szokásosat? - nevetve bólintottam, és hasonlóképpen tettek barátnőim is
A kedvenc helyünkre ültünk, akol Roxy a két hetes spanyolországi nyaralásáról mesélt.
- Gyerekek! Én kiköltöznék oda... Hogy lehet, hogy itt Londonban egy helyes srác sincs, kint pedig percenként botlasz egybe... Aww
-Ne már! Egy kicsit bővebben! Mérjük össze őket! Volt Lucas? Az olyan Spanyolos név. Vagy Olasz? Mindegy, szóval pontozd Lucast, egy tízes skálán!
- Hát barátnőm, ebbe beletrafáltál, pont volt egy Lucas. Nagyjából hetes-nyolcas lehetett, nem volt egy nagy szám. Viszont volt egy félig amcsi srác, Adam
- Pont, mint a bátyám.
- Pont, mint a bátyád. Mínusz kockaság, plusz kockahas
Mindannyiunkból kitört a röhögés.
- És milyen volt a víz? - érdeklődött Megan
- Hmm.. Olyan közepes. Volt már ez melegebb is. És mik a terveitek mára?
- Hát én ma is, mint mindig megyek edzeni.
- Ezen vajon miért nem lepődök meg kedves Kim Izmos Cox? - húzta mosolyra a száját Anne
- Hát én ma... - Hirtelen a telefonja pittyegni kezdett. - Biztos Anya, mert elfelejtettem felhívni. Basszus, ez gáz.
Megnyitotta az üzenetet, majd lehervadt a vigyor a képéről. Falfehér arcára félelem ült ki.
- Hát csajok, asszem nagyobb gondunk is van, mint anya - mondta félénken, majd felénk fordította a telója képernyőjét. FIGYELLEK. Ezt írta egy privát szám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése